Mit ne tegyünk és hogyan kezeljük helyesen a gyermek érzelmeit?
Szülőként akaratlanul is követhetünk el olyan hibákat el a gyerekek érzelemkezelésében, amelyek hosszú távon hatással lehetnek a gyermek érzelmi fejlődésére. Gyakran magunk sem tudjuk, miért mondunk bizonyos mondatokat. Mivel már a saját szüleinktől is így hallottuk őket, ezért észre sem vesszük, milyen hatással vannak valójában a gyermekünkre.
Mi az, ami negatív hatással lehet a gyermeket érzelemszabályozására és mit tegyél, hogy segítsd őt megtanítani kezelni az érzelmeit?
1. Az érzelmek figyelmen kívül hagyása vagy elutasítása
- Példa: „Ne sírj, nincs semmi baj!” vagy „Ne legyél dühös!”
- Hatás: A gyerek azt tanulja meg, hogy az érzelmei nem fontosak, nem számítanak, ezért elfojtja őket, ami felnőttként problémás érzelemkezeléshez vezethet.
Gottman és társai (1996) kutatása azt vizsgálta, hogy a szülők érzelmekhez való hozzáállása („meta-érzelmi filozófia”) hogyan hat a gyermekek érzelmi kompetenciájára. Megállapították, hogy a szülők, akik figyelmen kívül hagyják vagy elutasítják a gyermekek negatív érzelmeit, károsíthatják a gyerek érzelemkezelési képességeit.
2. Túlreagálás vagy dühös válaszok
- Példa: A szülő elveszíti a türelmét, amikor a gyerek dühös vagy sír.
- Hatás: A gyerek azt tanulja meg, hogy az érzelmek kezelhetetlenek, vagy bűntudatot érez az érzései miatt.
3. Az érzelmek túlzott dramatizálása
- Példa: A szülő túl erősen reagál például pánikba esik, ha a gyerek szomorú vagy frusztrált.
- Hatás: A gyerek bizonytalanná válik az érzelmei kezelésében vagy túlzottan függeni kezd a szülői támogatástól.
4. Érzelemszabályozás helyett büntetés
- Példa: Amikor büntetik a gyereket azért, mert sírt vagy dühös volt, például bezavarják a szobájába, mert elsírta magát.
- Hatás: A gyerek megtanulja elrejteni az érzelmeit, de nem tanulja meg kezelni azokat.
Denham et al. (2000) tanulmánya kimutatta, hogy a szülők negatív érzelemszabályozási mintái, például az érzelmek túlreagálása vagy büntetése, negatív hatással vannak a gyermekek érzelmi fejlődésére és társas kapcsolataira, mivel a gyerekek így nem tanulják meg megfelelően kezelni a saját érzelmeiket.
5. A saját érzelmek modellezésének hiánya
- Példa: A szülő elfojtja a saját érzelmeit és nem mutat példát arra, hogyan lehet azokat egészségesen kifejezni.
- Hatás: A gyerek nem lát pozitív mintát az érzelmek feldolgozására, ezért maga se tudja, hogyan reagáljon a hasonló helyzetekre.
Morris és társai kutatása (2007) arra világított rá, hogy a szülők rossz érzelemszabályozása – például gyakori dühkitörések vagy a stressz nem megfelelő kezelése – közvetlenül hozzájárulhat a gyermekek érzelemszabályozási nehézségeihez, valamint magasabb stressz- és szorongásszinthez a gyerekeknél.
6. Ha a szülők nem biztosítanak érzelmi támogatást
- Példa: Nem hallgatják meg a gyerek érzéseit vagy lekicsinylik azokat: „Ez butaság, ne aggódj emiatt.”
- Hatás: A gyerek úgy érezheti, hogy az érzelmeinek nincs értéke és akkor sem fordul segítségért, amikor szüksége lenne rá.
7. Ha a szülők az érzelmek kezelése helyett a problémamegoldásra koncentrálnak
- Példa: Ha a gyerek összeveszett a testvérével egy játékon, a szülő azonnal megpróbálja „megjavítani” a helyzetet és pl. visszaadni az elvett játékot a másik gyereknek, de egyáltalán nem ad teret annak, hogy a gyerekek kifejezzék az érzéseiket (pl. elmondanák, miért haragszanak a másikra).
- Hatás: A gyerek nem tanulja meg feldolgozni az érzelmeket és inkább elkerüli azokat a problémák megoldására fókuszálva.
8. Egyetlen érzelmi válasz kiemelése
- Példa: Amikor a szülők csak a boldogságot erősítik, más érzelmeket nem fogadnak el pl. azt mondják „Csak mosolyogj, minden rendben lesz!”
- Hatás: A gyerek nem tanulja meg, hogy minden érzelemnek helye van és fontos azokat megélni.
Hogyan lehet elkerülni ezeket a hibákat?
A megoldásban sokat segít az érzelmi elfogadás: Ismerd el és fogadd el a gyerek érzelmeit, bármilyen „kicsik” is azok! Ehhez jó, ha elsőként te is megtanulod felismerni és kezelni a saját érzelmeidet (ebben a Szívmanó kártyák használata is segíthet, amivel a gyermekeddel együtt játszva ismerheted meg jobban az érzelmek világát)
Szívmanó kártya
Szívmanó oldalán játékosan sajátíthatja el a gyermeked 28 különféle érzelem felismerését
Szívmanó nyugilégzés kártya
A tudatos légzés egy könnyen elsajátítható technika, amit a gyerekek bármikor és bárhol használhatnak, amely felnőttként is támogatja őket a stressz kezelésében és az egészséges életmód fenntartásában.
Sokat segíthet a példamutatás is: mutasd meg, hogyan kezelsz te magad nehéz érzelmeket egészséges módon!
A türelmed és az empátiád is támogathatja a gyermekedet a jobb érzelemkezelésben. Segítsd a gyereket az érzelmek felismerésében és megnevezésében, például: „Látom, hogy dühös vagy. Beszéljünk róla!”
Mindehhez pedig mindenképpen szükséges, hogy a gyermek érzelmi biztonságban érezze magát: Nyugtasd meg a gyereket, hogy az érzelmei rendben vannak, és közösen találjatok megoldást a nehéz helyzetekre.
A kulcs a tudatosság és az empátia: a gyerekek érzelemkezelési képességeit leginkább a támogató, elfogadó szülői magatartás segíti.
Mindez gyakran azért nehéz, mert mi szülők sem mindig kezeljük könnyen az érzelmeinket, éppen ezért hasznosak az olyan játékok, mint amilyen a Pillanatkapitány könyv (10 hetes érzelemszabályozási és figyelemkontroll program) és a benne található gyakorlatok, amikkel a szülő és a gyermek együtt tanulhatják az érzelemkezelést és a mindfulness alapjait.
Pillanat kapitány
Érzelemszabályozás és figyelemkotroll program interaktív mindfulness mesékkel és játékos gyakorlatokkal.
Források:
Gottman et al. (1996) – Parental Meta-Emotion Philosophy and the Emotional Life of Families: Theoretical Models and Preliminary Data https://www.johngottman.net/wp-content/uploads/2011/05/Parental-meta-emotion-philosophy-and-the-emotional-life-of-families-Theoretical-models-and-preliminary-data.pdf
Denham et al (2002) EMOTIONS AND SOCIAL DEVELOPMENT IN CHILDHOOD, Handbook of child social development. NY: Blackwell Publishers
Morris, A. S., Silk, J. S., Steinberg, L., Myers, S. S., & Robinson, L. R. (2007). The role of the family context in the development of emotion regulation. Social Development, 16(2), 361–388
