Az agyunk úgy tapad a negatív tapasztalatokhoz, mint a tépőzár (ezt nevezik „negativitás elfogultságnak”), és úgy csúszik le a pozitív élményekről, mint vaj a teflonról. Ennek megvan az evolúciós magyarázata, de az idegtudományi bizonyítékok egyik legjelentősebb megállapítása az, hogy gyakorlással újrahuzalozhatjuk az agyunkat, és az agynak ezt a képességét fölhasználhatjuk arra, hogy boldogságot és lelki békét teremtsünk magunknak. Ezek az eredmények rávilágítanak arra a nézetre, hogy a boldogságot és a jólétet leginkább olyan készségnek tekinthetjük, amelyek képzéssel fejleszthetőek. A pozitív pszichológia kutatási eredményeinek köszönhetően azt is tudjuk, melyek azok a stratégiák, amelyeknek az alkalmazásával boldogabban élhetünk. És ez a személyes életutamat is gyökeresen megváltoztatta.

2014 óta tanulmányozom a pozitív pszichológiát. Én indítottam el Magyarországon az óvodai és iskolai Boldogságóra Programot, amelyről az ELTE Pozitív Pszichológiai Kutatócsoport tudományos hatásvizsgálatot is készített. A boldogságórák pozitív hatásai olyan inspirálóak voltak a számomra, hogy elhatároztam, pszichológus leszek. Az egyetemen tanulmányoztam először a mindfulnesst, aminek a kutatási eredményei olyan meggyőzőek voltak a számomra, hogy elhatároztam, én magam is gyakorlójává szeretnék válni. Így kezdődött az életre szóló elköteleződésem a mindfulness világával, majd lettem pár évvel később mindfulness tanár. Innen vezetett egy ajtó az önmagunkkal való együttérzéshez és az önmagammal való kapcsolatom gyökeres átalakulásához. Ezt a sok áldást, amit kaptam ezen az úton, szeretném tovább adni azoknak, akik úgy érzik pont erre van szükségük.