Mindannyian halljuk a belső monológot, a belső kritikus hangját, ami kommentálja, értelmezi a körülöttünk zajló eseményeket. Az önmagunkkal való beszélgetés evolúciós funkciója, hogy cselekvésre motiváljon minket. Sok esetben működik is. A túlzott önkritika azonban akár az önbecsülés csökkenéséhez, szorongáshoz és depresszióhoz is vezethet.
Kedves vagy bántó a belső kritikus hangod?
Érdemes megfigyelni, hogy milyen hangnemet és szavakat használ a belső hangunk. Sértő, bántó és kritizáló vagy inkább támogató, kedves és segítőkész?
Főleg akkor van ennek jelentősége, amikor a dolgok nem jól alakulnak. Lehet, hogy megrázzuk magunkat és megyünk tovább a cél felé vezető úton, de ha a stílusa inkább bántó, sértő vagy szégyenérzetet kelt, az annak a jele, hogy az önkritika kezd elhatalmasodni felettünk.
Kristin Neff Ph.D. a Texasi Egyetem oktatáspszichológiai tanszékének docense szerint az önkritika fiziológiájából adódóan a tartós stressz állandó készenlétben tartja a szervezetet és szorongást vált ki. Elfutni, elrejtőzni nem tudunk a fenyegetés elől, a sértő és durva szavak pedig cselekvés helyett inkább leláncolnak.
Miért alakul ki a belső kritikus?
A kutatások szerint azok a gyerekek, akiket kritikus szülők neveltek, felnőve maguk is önkritikusak lesznek. Olyannyira, hogy az önkritika szinte szülői hangként szól a fejükben. Mások egyszerűen félnek kedvesek, elfogadóak lenni önmagukkal, mert ezt a visszajelzést a környezetünktől sem kapták meg.
Napjainkban már az is bizonyított, hogy a gyermek önnyugtató és érzelemszabályozó képességét egész életében befolyásolja az elsődleges gondozóval való korai évekbeli kapcsolata.
Az önkritika okai
Az önkritika megjelenésének több oka is van. Evolúciós funkciója szerint fenyegetettség hatására a szervezet fenyegetés- és védelmi rendszerét aktiválja, azzal a céllal, hogy újra biztonságba kerüljünk.
A fizikai veszélyek híján napjainkban a társadalmi elvárásoknak való megfelelés, a kudarctól való félelem, a másokkal való összehasonlítás indítja be agyunk védelmi rendszerét. Önképünk sérülésétől tartva belső kritikusunk stresszhormonokkal árasztja el a testünket, hogy ezzel bírjon cselekvésre. A sokszor bántó és túlzottan kritikus hang és stressz viszont tovább növeli a hibázás lehetőségét, és ezzel az önbeteljesítő jóslat máris valósággá válik.
Önegyüttérzés a megoldás
Neff kutatásai alapján az önegyüttérzés kedves, támogató hangjával sikeresen ellensúlyozhatjuk a belső kritikus bántó véleményét. Rendszeres gyakorlásával az önképünket fenyegető helyzetben a gondoskodó rendszer aktiválódik, ami meleg és szeretetteljes közelségével segít normalizálni a stresszintet és növelni a biztonságérzetet. Az érzelmi biztonság és kiegyensúlyozottság pedig ismét új lehetőséget tár elénk, hogy fejlődjünk, tanuljunk és még többet tegyünk a kitűzött céljainkért.
A belső monológ folyamatosan hallatja a hangját, és sokszor lehet bántó a stílus, ahogy beszélünk önmagunkhoz, amikor hibázunk. Az önkritika mögött gyakran múltbeli tapasztalatok és gyermekkori hatások húzódnak meg. Az önegyüttérzés tudatos gyakorlásával képesek leszünk ezeket az összefüggéseket felismerni, kezelni és egy kedvesebb, empatikusabb kommunikációval új alapokra helyezhetjük a belső kritikus mondandóját.
Biztatlak, hogy próbáld ki az önegyüttérzés gyakorlatokat, ha szeretnéd jobban megérteni és elfogadni önmagadat, és megtanulhass kedvesebben bánni a belső kritikusoddal, és megtapasztalhasd az empátia és szeretet életedre gyakorolt pozitív hatását. Erre jó eszköz a 7 napos, ingyenes önegyüttérzés kihívás, ahol 7 napon keresztül konkrét feladatok segítségével szelidítjük meg a belső kritikust.
Forrás:
https://mi-psych.com.au/understanding-your-inner-critic/
Kristin Neff, PhD, Christopher Germer, PhD, The Mindful Sel-Compassion Workbook
