NÉHÁNY CSEPP ÍZ A TENGEREMBŐL

Öt testvérem van, és egy igen intenzív életet élő, szenvedélyes temperamentumú édesanyám, édesapám. Édesanyám szerint, én voltam az a gyerek, aki mellett ő is megnyugodott. Egyszer úgy fogalmazott, neki feltöltődést jelentett a közelemben lennie.
Háááát, állítólag gyerekként is folyton mosolyogtam…

Mint mindannyiunknak, nekem is megvan a magam mesébe illő története. Sok minden van a batyumban már, de most azokat szeretném elővenni belőle, amik meghatározták mindazt, amivel ma foglalkozom.

A CSALÁD

Nagyon háborús, békétlen családból származom. Gyerekkoromban mindennaposak voltak a veszekedések, verekedések, panaszkodások és elég hamar egy krónikusan félős kislány lett belőlem. Mindentől féltem. A fénytől, a sötéttől, az idegenektől, az ismerősöktől, magamtól… Nagyon hamar az írásba menekültem, már 7 évesen verseket írtam. 14 évesen elszöktem otthonról, úgy éreztem nem akarok ehhez a családhoz tartozni, akárcsak a tékozló fiú, úgy hagytam el én is az otthonomat. 15 évesen a szomszéd város leghíresebb magyar gimnáziumából elbocsátott az igazgató arra hivatkozva, hogy szabad életstílusom rossz hatással van a diákokra, így végül újra haza tértem. Nagyon csalódott és magányos korszak volt ez. Akkor úgy gondoltam minden ellenem van, de végül kiderült, hogy ez mentett meg engem. 17 éves voltam ekkor. Isten egy olyan barát személyében vezetett a hit felé, akinek a tanításaiból a mai napig táplálkozom. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy megtértem. Tudatosan eldöntöttem, hogy meggyógyítom a kapcsolatomat a szüleimmel és bárhogyan is alakuljon az életem, én békében szeretnék élni és ezért mindent megteszek. Valahogy így kezdődött minden…

ÁLOMSZÍNHÁZ, A SZELLEMI BÖLCSŐ

Magyarországra azért jöttem át Erdélyből, hogy színésznő lehessek. S bár ez meg is adatott nekem, de mégsem találtam a helyem ebben a világban. Aztán Kiss György Ádámmal, a Rögtönzések Színházának egyik alapítójával összehozott a sors, és neki köszönhetem, hogy megismertetett egy olyan műfajjal, amin keresztül megtaláltam az örömömet a játékban. Ebben a társaságban találkoztam dr. Parádi Józseffel, aki új társulatot akart létrehozni Álomszínház néven és épp társakat keresett hozzá s engem is hívott, hogy csatlakozzak.
7 éven át tartott ez a korszak. Orvosok, pszichiáterek, pszichológusok és szervezetfejlesztő trénerek voltak ebben a csapatban. Ez a korszak a szellemi bölcsője mindannak, amit ma csinálok. Itt tanultam meg mindent, amivel aztán később önálló útra kelhettem…
Köszönöm Nektek!

PALYA BEA ÁLOM

Ma így visszanézve, pontosan látom, hogy az önértékelési problémáim voltak azok, amelyek megakadályozták, hogy élvezni, szeretni tudjam az életem és magamat is. S bár az éneklés valahogy végig jelen volt valamilyen formában, nem tudtam megengedni magamnak, mert azt hittem, csak az énekelhet, akinek kimunkált szép, tiszta hangja van. Alapítója és énekese voltam a ma még mindig működő Chalga zenekarnak, de 2 év után kiléptem a saját zenekaromból, mert már több stresszt okozott az önmagam leértékelése, mint örömet. Koncert közben mindig arra gondoltam, biztos mindenki hallja, milyen csúnyán énekelek. Hát, így abbahagytam.
Aztán megismerkedtem Palya Beával egy böjtös táborban. Varázslatos volt látni testközelből valakit, aki eggyé válik a dallal és azt elmondhatatlan felszabadultsággal éli is meg. Már akkor megfogalmazódott bennem a vágy, hogy na, majd egyszer, én is szeretnék ide eljutni, ilyen örömmel és felszabadultsággal énekeljek, mint ő. Sokáig Bea az álmaimban is megjelent, olyan volt számomra, mint egy hírnök, aki azt hozta el, hogy már rég itt van bennem az, amire vágyom… És ez az álmom valóra vált.
KÖSZÖNÖM NEKED DRÁGA BEA!

TÚLVILÁGI ÉNEKLÉS LAÁR ANDRÁSSAL

A spirituális éneklés extatikus állapotait Laár Andrással éltem meg legelőször igazán.
Még mielőtt elkezdtem önálló koncerteket tartani, volt egy korszak, amikor Andrással többször is énekeltünk közösen. Tényleg úgy éreztem ilyenkor, hogy eljutok Istenhez, és ezt a tapasztalást akartam kiterjeszteni a saját dalaimban és koncertjeimben is. Az éneklésnek ezt a fajta spirituális minőségét ő hozta el nekem.
KÖSZÖNÖM DRÁGA ANDRÁS!

SZEPES MÁRIA ÁLDÁSA HALÁLA ELŐTT

3-4 héttel Szepes Mária halála előtt volt alkalmam találkozni és beszélgetni vele. Lelkileg már első találkozásra nagyon közel éreztük magunkat egymáshoz. Amikor elbúcsúztam tőle, mélyen a szemembe nézett, a jobb tenyeremet átfogta két kezével és azt mondta: „Továbbadom neked az áldásomat. – itt hosszan csak fogta a kezem, majd így folytatta - áldást hozol mindenkire, akivel csak találkozol. Menj, és add tovább az áldást. Tedd a feladatodat. „
Olyan megrendítő pillanat volt ez. Már ott volt szemében a halál, de félelem nélkül. Szabad volt, ragyogott. Ilyen könnyedséggel és boldogsággal szeretnék én is átkelni a túlsó partra, amikor elérkezik az én időm.

A JELEN

2012-őt írunk. 35 éves vagyok. Olyan sokféle színnel teli az életem, hogy csak egyetlen egy szó jut az eszembe róla: a Hála. Számomra a pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy nincsenek többé nehézségeim, fájdalmaim, félelmeim, hanem azt az éberséget, hogy amikor megjelennek, kész vagyok őket a megjelenés pillanatában átalakítani békévé. Dalaimmal és minden egyéb más tevékenységemmel arra törekszem, hogy elsősorban magamat egyre jobbá és jobbá tegyem, hogy a lehető legjobb énem kibontakozhasson, és minden nap tegyek valamit, amitől jobb lesz tőlem a világ.
Sok csodálatos ember van körülöttem, akik szívvel-lélekkel segítenek, támogatnak. Nekik külön köszönöm, hogy jelen vannak az életemben.

És a hitvallásom:
1. Minden ember szeretne a saját hitrendszere szerint boldog lenni és elkerülni a szenvedést.
2. Minden ember szeretne a saját életében kibontakoztatni képességeit és sikeres lenni abban, amihez ért.
3. Minden ember arra törekszik, hogy szükségletei beteljesedjenek, elfogadják és szeressék.

A tevékenységeim eszközöket, módszereket adnak mindezek megvalósítására, úgy hogy közben támogatják a hitek és személyiségtípusok sokszínűségét.

Hát, valahogy így vagyok én. Néhány cseppecske íz a tengeremből…